3.rész- A nyár utolsó napja

Márcsak egy nap, és újra kezdődnek az unalmas, tanulós délelőttök.

Elterveztük SuMinnal, hogy a nyár utolsó napját együtt fogjuk tölteni. Korán felkeltem, hogy rendbe hozzam magamat, mert a hajamnak sok idő kell, míg lelapul. Míg egy átlagos tinédzser hajvasalót használ, addig én, a hosszú hajcsipeszekkel szerencsétlenkedek. Ezután kinyitottam a szekrényem ajtajait és azon törtem a fejem, hogy mit kéne felvennem a mai napon. Jó időt ígértek mára, ezért eszembe nem jutott hosszú nadrágot és kabátot felvenni. Végre eljött a short-ok és a mini szoknyát ideje! Kivettem az egyik rövidnadrágomat, rávettem az éppen a kezembe eső felsőt, és egy vékony kardigánt kötöttem a derekamra.
SuMin-nal 10-re beszéltük meg a találkozót közeli parkba. Már lent vártam rá, amikor megpillantottam a sarokról befordulni.
-Eun Biiiii!!- kiáltotta, miután ő is észrevett. Rögtön rohanásnak indult, majd a karjaimba ugrott. Ő szorosan megölelt, én is viszonoztam, majd elengedett.
-Szia!- köszöntem.
-Megrendeltem a jegyeket a filmre. Nézd, itt vannak!- nyitotta ki a táskáját és megmutatta.- Mivel még korán van, még van időnk ruhákat nézegetni!- mosolygott.
-Oké! Amúgy.... Utána néztem a filmnek, amit nézni fogunk, és...
-És?
-Te most komolyan egy gyerek mesére akarsz bevinni?- kérdeztem. Próbáltam felháborodott fejet vágni, de nevetnem kellett.
- Most miért? Te mondtad, hogy jó neked!- mondta.
-Jó, de akkor is! Nem tudtam, hogy miről szól!
-Uh, mi lesz, ha a sok kicsi között mi leszünk a legidősebbek?- sápadt el ő is.
-Mindegy, menjünk! Itt a busz!- mutattam. Gyorsan oda értünk, csak pár megállót mentünk. Az áruház második emeletén egy percre megtorpantunk mind a ketten.
-Menjél! Én nem tudom, mit kell mondani.- toltam előre a barátnőmet.
-Jól van na!- és beállt a pénztárhoz. Addig én egy kicsivel arrébb álldogáltam, és néztem ki a fejemből.- Oké! Kész vagyok! Hé, szerinted ők is arra a filmre jönnek?- mutatott a tőlünk jobbra álló kisebb fiú csapatra.
-Nem hiszem.- ráztam meg a fejem.- Na, most már  menjünk!- fogtam meg a kezét, és körbe jártuk a bevásárló központ minden üzletét, sőt, volt, ahol harmadjára is megfordultunk! Felpróbáltunk ruhákat, csináltunk képeket, selfieket.

Majd eljött a mozizás ideje! Vettünk cola-t, nachos-t, és elfoglaltuk a helyünket. 

-Szerinted ők is a mi filmünkre jönnek?- mutatott a három fiúra, akik popcorn-nal a kezükben beszélgettek.

-Majd meglátjuk.- rántottam vállat.

Bementünk a terembe, és elfoglaltuk a helyünket. Eddig csak gyerekek voltak, a szüleikkel. Egy ideig csak reklámokat adtak, majd végre elkezdődött a film is.

A film után:

-Hát, nem volt rossz mese. - mondtam, mire ő elmosolyodott.

-Te is hallottad mi? Valaki film közben madarakat eregetett. -nevetett fel hangosan, mire belőlem is kitört a nevetés.

-Én jobb oldalról hallottam. - mondtam, mire ő bólogatva egyet értett velem. Felszálltunk a buszra, felmutattuk a bérletünket, majd hátra masíroztunk. A busz elindult, mi meg majdnem pofára estünk, de szerencsére sikerült megtartanunk az egyensúlyunkat. 

-Ciki lett volna, ha most itt elesünk.- nevettünk, amiért ilyen bénák voltunk. Pár megállóval később leszálltunk, sétáltunk egy kicsit a parkban, és beszélgettünk. 

-Jaj, majdnem el is felejtettem!- kezdet el túrkálni a hátizsákjában, majd egy kis csomagot halászott ki belőle.- Ez a tiéd.

-Ez mi?- kérdeztem, miközben a kezembe adott dolgot vizsgálgattam, nem- e robban fel.

-Otthon nyisd ki, oké? - erre bólintottam, majd mivel kezdett lassan sötétedni, elbúcsúztunk egymástól és haza mentünk. Otthon a a szék támlájára dobtam az egyenruhát, és néhány cuccot bedobtam a táskámba ami el kellhet a holnapi napon, majd végül beállítottam az órámat és lefeküdtem aludni.