1.rész - Készülődés

- Hya! Kelj fel a földről! - "ébresztgetett" anyám.

- Mmmhhh, adj még öt percet!-húztam fejemre a takarót.

- Ki mondta, hogy éjfélkor kell lefeküdni? Istenem! Tiszta apád vagy! Menj, mosakodj meg, aztán gyere le pakolni!-csukta be maga után az ajtót.
Néhány perc múlva tényleg erőt vettem magamon,és kinyitottam a szemeimet. Akkor vettem észre,hogy nem az ágyamban fekszem, hanem a földön. Jaj, de jó! Most megint izomlázam lesz.

Felálltam, fogat mostam, átöltöztem, majd lementem a nappaliba. Apu és Anyu múlt hónapban kitalálták, hogy a húgom, aki most lett elsős, túl messze van az iskolától, ezért el kell hogy költözzünk. Így vettünk egy kertes házat, ami a lehető legmesszebb van az én sulimtól. De gondolom, ezt nem vették figyelembe. Tegnap költöztünk be, a dobozok már megérkeztek, csak ki kell belőlük pakolni. Nekitámaszkodtam az egyiknek, és figyeltem, ahogy a többiek szorgoskodnak.

- Mit állsz ott? Gyere és segíts! -kiáltott nekem apám. Így, bármennyire nem fűlött hozzá a fogam, kénytelen voltam beállni én is a sorba, és pakolni. Miután végeztünk, nekiláttam reggelit készíteni, amit inkább neveztetnénk ebédnek, mivel már majdnem fél tizenkettő volt. Miután végeztünk, visszabújtam a jó meleg, pihe-puha ágyikómba, és egész nap nem csináltam semmit, csak sziesztáztam és lógattam a lábam. 

- Kicsim! Elmentem a sulis cuccaidért! Nézd át, hogy minden meg van-e!- utasított Anyukám. Felálltam, és az első dolgom volt felpróbálni az új egyenruhámat. Olyan új illata van... Nagyon jól nézett ki, bár a szoknya körülbelül a combom közepéig ér, így kilátszódnak a nagy, kissé húsos végtagjaim. Átnéztem a tankönyveket, kipipáltam amik megvoltak,majd az asztalomon csináltam nekik egy kis helyet. Megcsodáltam egy percre a névtáblámat, amin nevem díszelgett. Gyorsan kitűztem a dzsekimre, majd visszafordultam az ágyamhoz, amin A gyűrű volt.

Azért A gyűrű, mert ebből a kis tárgyból származik az iskola több, mint 100 évre visszanyúló története. Nem tudom, hogy igaz-e a szóbeszéd ,de aki az iskolában cserél a szerelmével gyűrűt, azokra örök szerelemre vár. Anyukám nagyon szerette volna, hogy oda járjak, hogy rátaláljak a nagy Ő-mre, sok-sok pénzzel. Igen, ebben a suliban sok a gazdag, és híres gyerek. Én mind a kettőhöz tartozom, bár nem vagyok éppen népszerű. Aki ismer, az nem magam miatt ismer, hanem édesanyám vagy édesapám miatt. Az anyukám színésznőként, míg apukám egy vállalat vezérigazgatójaként dolgozik.

Miután végeztem, befeküdtem az ágyamba. Felnéztem az asztali órámra, ami csak egy órát mutatott. Ami azt jelentette, hogy még van néhány órám.

Lekaptam egy könyvet a polcról és belemerültem. Egyszer csak valaki kopogott az ajtómon. Egy nő kukkantott be, anyukám stylistja.
- Szia Eun Bi! Választhatsz: pánt nélküli, vagy pántos? - kérdezte, de válaszomat meg sem várva kibontott egy dobozt, amiben egy sötétkék ruha lapult és az ágyamra dobta.

 Végignéztem rajta, majd elégedetten bólintottam. Míg én átöltöztem, addig Miss Lee kint várakozott.
Ezután leültetett az új  tükröm elé, majd nekilátott megcsinálni a frizurámat. Behullámosította a hajam, ami előzetes feltételezései ellenére egész jól állt. Sminket viszont nem tett fel , mivel a szüleim gyűlölik. Így hát csak egy kevés szájfényt kent a számra, hogy ne csak a ronda arcom tűnjön ki. Felvettem a magas sarkút és kezembe kaptam a kis, kövekkel díszített táskát, majd kiléptem a szobámból. Nagy levegőt vettem. Izgultam. Nem a szüleim miatt, nem a rám váró sok-sok idegen miatt, sőt nem is a ma este miatt. A lépcsőből rettegtem. Nem tudtam, hogy a pokolba fogok innen lejutni, ezzel a 10 centis magassarkúval. Még az 1 centiméteres sarkú cipő is meghaladja a képességeimet! A józan paraszti eszem gyorsan kapcsolt, és lekaptam a cipellőket a lábamról, és lefutottam. Lent újra belebújtam, és sietősebbre vettem a tempót.
- Hiányzik még valaki?- kérdeztem a lehúzott ablak felett, indulásra készen, sajgó lábakkal.
-Anya. - nézett az órájára apa. Úgy tíz perces várakozás után ő is letalált, és végre elindulhattunk.

Az esküvő egy hotelben volt, ahova senki más nem jöhetett be a meghívottakon kívül. És erre külön biztonsági őrök vigyáztak. Két nagy terem volt kibérelve, amiket egy ajtó választott el. Az egyik padokkal ( itt lesz a ceremónia) , a másik pedig asztalokkal és néhány székkel volt megtelve (itt lehet enni, inni, beszélgetni, stb. ). Bementünk az egyikbe, és vagy a fél vendégsereg felsorakozott köszönteni minket. Sajnos engem is mindenkinek bemutattak, így én csak álltam és mosolyogtam a különböző megjegyzésekre, mint például milyen nagyra nőttem, kész felnőtt nő lett belőlem, gyönyörű vagyok. Ilyen és ezekhez hasonló bókokkal halmoztak el, míg végre anyu félrehúzott.
-Itt a nagy lehetőség!- csapta össze tenyereit.- Néhány ismerősöm elhozza a gyerekeit, és arra szeretnélek kérni, hogy viselkedjek úri hölgyként!
-Anya. Azt akarod, hogy bepasizzak? Egy esküvőn?- akadtam ki.
-Ja, mondhatjuk úgy is.
-De hát azért írattál be abba az iskolába, hogy ott szedjek fel valakit!-  Én nem egy puccos suliba akartam járni, de ő ehhez ragaszkodott. Előre eltervezte a jövőmet, az életemet és nekem eszerint a forgatókönyv szerint kell élnem.
-Jaj, hát most nem mindegy? A te dolgod az, hogy összebarátkozz velük. Oké?- Győzködött.- Nézd, ott van néhány srác! Gyere!- ragadta meg a csuklómat és egy társasághoz húzott.- Elnézést, fiúk!- szólalt meg nyájasan- Megkérhetnélek valamire titeket? Tudnátok vigyázni a kislányomra? Nem szeretném itt hagyni őt egyedül, viszont nekem dolgom van.
-Oh, persze! Vigyázunk majd rá!- fordult hátra az egyik, majd rám mosolygott.
-Nagyon rendes tőletek! Köszönöm! Akkor jó szórakozást, fiúk!- intett nekik.- Eun Bi, te pedig jó legyél!-  nézett rám szigorúan, majd a mellettem ülőkre kacsintott.